A veszprémi viadukt, másnéven Szent István völgyhíd Magyarország egyik legnagyobb és legszebb viaduktja, Veszprém jelképe. Az 1938-ban épült viadukt két íve kapcsolja össze a Jeruzsálem-hegyet a Temetőheggyel. Építése során két munkás vesztette életét: rájuk és egy harmadik, háborús áldozatra emlékezik a sziklában kialakított fülke Mária-szoborral.
A Szent István völgyhíd
A Jeruzsálemhegyet a Temetőheggyel összekötő kétsávos vasbetonból épült viadukt 1937-es átadásától csaknem ötven évig a 8-as számú országos főútvonal részét képezte.
A völgyhíd 1938 óta viseli Szent István nevét – az uralkodó halálának 900 évfordulója alkalmából keresztelték el így. A kanyargó Séd-patak fölött 50 méteres magasságban emelt viadukt a Szent László-templomhoz vezet. A hídról mind a városra, mind a környékre gyönyörű kilátás tárul elénk. Kelet felé tekintve a veszprémi Várat, nyugatra a Betekints-völgyet, északra pedig a Bakony-hegység vonulatait csodálhatjuk meg. 2005 végén műemlékké nyilvánított viadukt ma már csak elsősorban a Veszprémen belüli, illetve a városközpontból Herend irányába haladó forgalom lebonyolítását szolgálja.
A viadukt paraméterei
A Viadukt lapokra támaszkodó, felsőpályás vasbeton ívhíd. Valójában három – egy nagy és két egyforma méretű kisebb – ív alkotja. Teljes hossza 185, míg legnagyobb magassága 37 méter. A nagy ív támaszköze 46, a kis íveké pedig 26,6–26,6 méter. A nagy és a középső kis ív között a hídig emelkedő, átlagosan 6 méter magas töltést alakítottak ki, itt lépcső is vezet le a völgybe. Szerkezetéből adódóan a hídra csak kis mértékben hat a saját súlyából, illetve a járulékos és a hasznos terhekből eredő nyomaték. A támaszok mozgására ugyan nagyon érzékeny lenne, de ez a veszély, mivel sziklára alapozták, nem áll fenn.
Veszélyben a viadukt – egy érdekes történet a hídról
A II. világháború idején a németek anyagmozgatásra használták a hídat, de a szovjetek is felügyeletük alatt tartották. A németek – attól tartván, hogy a szovjetek a viadukton keresztül nyomulnak majd előre – 1944 – ben felkészültek a híd felrobbantására.
Márföldy Aladár városi főmérnök, Takács József, a veszprémi vízmű főgépésze – az első világháború alatt torpedómester, így a robbanószerkezetek szakértője – és Tiszttartó László gépész kockázatos tettre szánta el magát a híd megmentése érdekében. 1945 – iratok szerint leitatták a Viaduktot őrző egyik német katonát, majd Takács felmászott a nagy ívre, és egyenként kiszerelte a gyutacsot a töltetekből. Ugyanezt viszont a hidat őrző másik katona miatt a két kis íven nem tudta megismételni.
1945. március 21-én éjszaka a völgyhíd középső íve súlyosan megrongálódott. A források egy része szerint a németek robbantották fel, mások szerint szovjet bombatalálat érte. Az első változatot valószínűsíti, hogy a nagy íven állítólag még 1960-ban is látszóttak azok a füstnyomok, amit az elégett (de Takácsnak hála, fel nem robbant) gyutacsok okoztak.
Forrás: Wikipedia
