A veszprémi városrész kialakulása
A Jeruzsálemhegy kialakulása szorosan összefonódik a veszprémi református gyülekezet történetével. A veszprémi lakosság – a várőrséggel együtt – a 17. század első éveiben, kihasználva a püspök és más katolikus egyházi méltóságok távollétét, szinte teljesen áttért az új vallásra. Veszprém várában, a mai Megyei Bíróság helyén református templomot, lelkészlakot és iskolát alapítottak.
Azonban nem volt sok idejük a veszprémieknek gyakorolni az új vallást: a törökkel vívott harcok csillapodását követően, 1628-ban Sennyei István püspök visszatért székhelyére, és megkezdte a veszprémi reformátusok jogfosztásának és rekatolizálásának folyamatát, de teljesen sosem tudta megfosztani őket a református vallásuktól, mivel a végvárakban törvény biztosította a szabad vallásgyakorlást.
Azonban egy 1716-ban kiadott királyi rendelet megszüntette a végvári vallásszabadságot, így a veszprémi reformátusok intézményeikkel együtt (részben kényszerrel, részben épületeik felvásárlása révén) kiszorultak a veszprémi várból.
Ekkor döntöttek úgy, hogy a Várheggyel szemközti dombra költöznek át, amelyet vallásos buzgalomból – valószínűleg nem a valódi, hanem a „mennyei” – Jeruzsálemről neveztek el. A városrész kezdetben még csak a mai Bem József utca (akkor Jeruzsálem utca) környékére terjedt ki, majd folyamatosan bővült északi és nyugati irányba.
A Jeruzsálemhegy a 18. századtól
A 18. században megindult az „összemosódás”: kezdetben a Veszprémbe érkező zsidók telepedtek meg itt, majd a felekezeti különbségek is eltűntek idővel.
A 18. század második felétől kisiparosi, kiskereskedői lakóházak, üzletek határozták meg Veszprém ezen részének látképét. A népi barokk és klasszicizmus jegyében épült néhány jellegzetes ház még ma is áll. A 20. század elején lecsapolták a Jeruzsálemhegy nyugati részén található Kális-tavat, amelynek mocsaras környékét korábban Veszprém szégyenfoltjaként tartották számon.
Csatlakozás Veszprém közlekedéséhez
A városrészt érintő következő lényeges esemény a 8-as számú állami közút nyomvonalának Jeruzsálemhegyen való átvezetése volt (1936–37). Ehhez számos épületből le kellett faragni pár szobányit, de a kisajátításokért rengeteget fizettek: így a tulajdonosok a házaikat új, modern külsővel építhették újjá. Az út megépülésével a Jeruzsálemhegy bekapcsolódott a Veszprémen belüli és a városon áthaladó forgalomba, a korábbinál gyorsabb és egyszerűbb összeköttetésbe került a belvárossal és – a Viadukt révén – a mai Dózsavárossal.
Bővül a Jeruzsálemhegy
Veszprém városrésze az 1970-es években északnyugaton a négyemeletes házakból álló, Endrődi Sándor lakóteleppel (Endrődi Sándor: a 19. század végének országosan is ismert veszprémi költője) a 21. század első éveiben pedig délnyugaton a családi és sorházas Takácskerttel bővült. 1997-ben a városrész visszakapta ősi elnevezését, miután évtizedeken át – igaz, csak hivatalosan – Petőfivárosnak hívták.
A veszprémi református templom
1784-ben szentelték fel a reformátusok templomát a Jeruzsálemhegy várra néző keleti részén, míg a tornyot 1794-ben építették hozzá. A kor protestánsellenes törvényeinek megfelelően a templom nem az utcafronton, hanem a lelkészlak udvarában, a Bátorkeszi Istvánról elnevezett parkban áll. Puritánságot hangsúlyozó, dísztelen elemei mellett barokk, copf és klasszicista stílusjegyeket is hordoz. A toronysisak korábban hagyma formájú volt, tetején kétfejű sas foglalt helyet (talán a Helytartótanács iránti hálából, amiért engedélyezte a torony építését).
Forrás: Wikipedia
